Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mondjuk az elején.Elöször is: NEM VOLT SEMMI AZ EXEMMEL! És jól esik, hogy ezt őszintén mondhatom. Vicces, hogy mindenki azt várja, hogy meséljek a nyaralásról, de nekem inkább most az itthoni dolgok cikáznak a fejemben. De megadom a járandóságotokat! :) Életemben nem féltem annyira, mint péntek délután a találkozástól. Ráadásul "Andi" sem jött el, ahogy megígérte. Mondjuk ma megtudtam, hogy nem a saját hibájából. Nem  tudtam, hogy mit hoz ki belőlem az exem. Több, mint másfél óra várakozás után megérkezett a banda egy része. Velük Ő is. Rögtön megnyugodtam, és bevallom, a félelmem átcsapott vággyá. Úgy megkívántam, mint egy falat kenyeret. És úgy éreztem, hogy nem telhet úgy el a hét, hogy nem fekszünk le. Nagynehezen elindultunk. Vices volt az odaút, egy jótanács mindenkinek: Szerbiában NE használjon senki GPS-t, mert meg van hülyülve. :) Pár óra forgolódás után beálltunk az általunk vélt helyes útra. Az eredeti útiterv így nézett ki: Magyarország ---> Horvátország ---> Szerbia ---> Macedónia ---> Görögország. A valós útvonal pedig: Magyarország ---> Horvátország ---> Szerbia ---> Horvátország ---> Szerbia ---> Horvátország ---> Szerbia ---> BULGÁRIA ---> Görögország. Na mindegy, megérkeztünk, jött a következő probléma, a szállás. Egy párnak szét kellet volna válni, és egy másik párral egy szobában aludni. Megoldottuk, egy szobában egy pár, a másikban kettő, és kétnaponta gazdát cserélt a "Nászutas lakosztály". Mi kezdtünk. Az első két nap elég passzív volt a hölgyemény, és hát nem esett túl jól. Utána javult a helyzet, de esély nem volt rá, hogy legyen köztünk bármi is. A vége felé pedig ha megeröltetem magam, szerintem lehetett volna TALÁN valami, de akkor már én is úgy gondoltam, hogy nem éri meg a dolog, mert az pár óra, de többet soha nem tudnék annak a szemébw nézni, aki itthon vár. Aki esetleg ismeri az exemet, legyenszíves mondja meg neki, hogy az utolsó húsz percben nem akartam bunkó lenni, csak nem akartam, hogy nehéz legyen a búcsú. Ennyit a nyaralásról. Jöjjön az itthon. Eddig nagyon jól alakul a vidéki meló, akár az is lehet, hogy egy hét múlva ilyenkor már nem az én drága városomban fogok lakni. Remélem, a leányzóval is ilyen jól alakulnak majd a dolgok, mert ha nem is miatta lépek, de nagy szerepe van neki is benne, és elég szarul jönnék ki a dologból, ha a semmiért égettem magam mögött fel mindent. Apropó, felégetés! Találkoztam ma "Andival", és úgy éreztem, meg kéne neki mondani, hogy ami nemmegy, azt ne eröltessük, mert nem akarok szórakozni vele. Nagyon furcsa volt, amikor találkoztunk. Egyfolytában ölelgetett, csókolt, mintha annyira sokminden történt volna már köztünk, és legalább öt évre mentem volna el. Aztán amikor feljött a vidéki meló téma, akkor teljesen megváltozott, és ha nem is szószerint mondta ki, de közölte velem, hogy akkor majd neki is lesz ITT valaki, és nekem is OTT. Ha tudná, hogy mennyire igaza volt. Így könnyebb volt, mert nem nekem kellett felhozni a dolgot. Mondjuk biztos vagyok abban is, hogy még a héten felbukkan, és meggondolja magát, de mint az exemnél is bizonyítottam: Ha egyszer azt mondják, hogy nem, akkor én azt tudomásul veszem, és számomra VÉGLEGES! Pedig győzködtem, de hát hiába. Sajnálom tényleg nagyon, mert csak kéne mellé valaki, aki fogja a kezét, és mellette van mindig. Ez van. Mindig én jövök ki szarul az ilyenekből, de valahol jobb, mert nem szeretek másoknak fájdalmat okozni, és inkább elviselem én. Sajnos ilyen hülye naív vagyok, és ilyen is maradok örökre. De addig biztos lesz is blog! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.