Éreztétek már úgy, hogy teljesen hasztalanok vagytok? Hát én most úgy érzem. Én vagyok a cipő, amit a lábnélküli nyúl kapott. Azt hiszem, most érzem igazán, mit is jelent az írónia, főleg, hogy még mosolygok is rajta. Amúgy a legjobban sokszor saját nyomoromon tudok nevetni. Az emberek azt hinnék, hogy milyen boldog élete lehet ennek a srácnak, csak vigyorog. De nem hiszik. Nem hisznek semmit. Még jó, hogy nem vagyok egy szuicid típus, mert már rég befarcoltam volna. :) De nem. Imádom az életet még a legkeserűbb pillanatokban is. Félreértés ne essék, ez a pillanat nem azok közé tartozik. Ez csak egy átlagos srác átlagos pillanata.Már több, mint egy hónapja halgatom, hogy "jövő héten lesz meló". Már több, mint egy hónapja nem láttam azt, aki egy kis színt hozna a szürke hétköznapjaimba. Már több, mint egy hónapja szószerint csak egzisztálok, azaz eszek, iszok, ürítek, és alszok. Hogy miért vagyok még itt? A bizalom a megfelelő szó. Bízok benne, hogy "jövő héten lesz meló", bízok abban, hogy egyszercsak felbukkan a lány, akinek a gondolatától is kellemes érzés jár át, bízok benne, hogy rendeződnek a dolgaim, és tovább haladhatok a céljaim megvalósítása felé. És bízok benne, hogy nem lesz úgy elszarva ez az évem, mint ahogy kezdődött. Biztos vannak, akik most csóválják a fejüket, és azt mondják, hogy naív vagyok. Én inkább optimistának mondanám magam. de lehet, hogy még is csak hiszékeny vagyok. De ahogy a mondás tartja: "A hiszékenység a lelki jóság jele."
Ennyi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
attila.1969. · http://attila1969.wordpress.com/ 2009.02.08. 04:20:32
csakegysrac 2009.02.09. 00:24:41