csakegysztori
2008.09.28. 00:54
Nem is tudom, hol kezdje
m. :) Elöször is rohadt sok visszajelzédt kaptam, hogy jó lenne, ha írnék. Ez jól esett nagyon. Páran kommentbe is öntötték az igényüket, de olyan is volt, hogy felhívott haver, kérdezi, hogy mi van velem, aztán közli, hogy jó lenne már, ha írnék a blogba. :) Na, elkezdem a sztorit. Múlt hét pénteken felmentem megírni a felvételi tesztet. Sikerült. Persze, hogy sikerült, mert a fejembe vettem, hogy nekem ott kell lennem. A főnököm hihetetlenül korrekt, remélem, a fizetés után is ezt mondom majd. :) Indulás haza, aztán vasárnap a cuccal irány az ottani albérlet. Azért úgy írom, hogy ottani, mert most haza jöttem hétvégére. Azért is tudok netezni. Elvileg olyan két hét múlva lesz ott is netem, de erről majd késöbb. Na megérkeztem, kipakolás, aztán pihi. A lakótársaim egész normálisak, persze ez nem igaz. :) Az egyik normál a másik... Elviselem, na. De azért néha kapja a szurit, de csak mert igényli. :) Tisztában vagyok amúgy vele, hogy mindenki a leányzós részre kíváncsi, de arra valók az idegek, hogy húzzuk őket. :) Na szóval. Ja, igen... Kis előzmény... "Andi" nagyon nyomult, és megegyeztünk, hogy nem alszik itt, persze mindezt az ajtónk előtt tettük, az aktuális estén. :) Döntöttem. Egerszeg nyert. Nehéz volt a beszélgetés, de megtörtént. Utána persze találkoztunk párszor, de szombat este megtörtént, aminek kellett. Nem tetszett neki, hogy itt hagyom, és kifutott. Jobb is volt így. Persze ezzel csak az egómat nyugtatom, de valami értelmeset kell mondani. :) Na szóval ez a fejezet lezáródott. Na de jöjjön a lényeg, aki nélkül jópáran nem néznék a blogot. A "Kisasszony". A nevét neki nem akarom megváltoztatni, úgyhogy marad ez a kifejezés, vagy kitalálok valami jót. :) Na, a lényeg, hogy a leányzó beteg is volt, feküdt egész héten, meg hát ne szépítsük a dolgot, megíjedt kicsit. Tehát az első héten nem találkoztunk. De beszéltünk, és megegyeztünk egy jövőhétben. Elég érdekes lesz, mert én hétfőtől péntekig délutános leszek, ami annyit jelent, hogy 14:00-22:00-ig meló. Ő meg ugye suli. Az a megoldás született, hogy amikor időben végez az iskolában, felszáll a melósbuszomra, és ott találkozunk. Tudom, hogy elég hülye megoldás, de a semminél jobb. Meg persze ott van a hétvége is. Meg kell említenem, hogy a báttyával elég sokat beszélek, és nagyon normális srác. Csak a huga lenne kicsit bátrabb. :) Jólvan na, egyenlőre annak örülök, hogy sikerült feljutnom, és ottmaradnom, a Kisasszonyra meg várok még, ha már egyszer ott vagyok. Aztán ha nem lesz semmi, akkor sem fogok elkeseredni, persze azért beszélek ilyen könnyen, mert aki ismer tudja: Ha én egyszer valamit a fejembe veszek.... És nekem KELL!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kcirebalage 2008.10.22. 15:12:54
Ne hagyd magad, lassan és mindig magadnak megfelelve el kell érned amit akarol, a sört én sem bánnám, a spiné meg vagy lesz vagy nem ha eljön az ideje koppogni fog a nagy Ő, ha nem ez akkor egy másik, ha kell máshol.
Emlékezz az én sztorimra az ennyim is egerszeggel kapcsolatos volt, hazadzsaltam azt kip-kop kopogtak...
A boltnál láttad ki volt... Hmmm ugy érzem megérte
Végszó: Ha kopognak az ajtón nem mindig a tejesember az! Tehát ajtó mindig nyitva and minden go tova!!!!!!!!!
