Én
2009.02.04. 00:56
Sokáig úgy voltam vele, hogy névtelenűl csinálom a blogot. Ami persze elég elvetélt ötlet volt már akkor, amikor elkezdtem, mert nagyrészt a szemléyes ismerőseim látogatják az oldalt, másrészt, aki ismer, de nem tudja, hogy én vagyok a szerző, előbb-utóbb úgy is rájön, mert a hétköznapjaimról írok. Elgondolkoztam ma, hogy kinek, és miért is írom a blogot. Arra jutottam, hogy részben magam miatt, hogy ki adjam azt, ami bennem van, legyen az düh, boldogság, bánat, vagy bármi. Persze az ilyen célokra van a privát napló, de mint már írtam, részben magam miatt. A másik oldalon ott vagy te, aki a monitor elött ülsz, és ebben a pillanatban is ezeket a sorokat olvasod. Hogy miért írok másnak? Nem tudom. De ha valaki esetleg jobb kedvre derűl tőle, vagy esetleg okul, vagy netalán csak pár perc szórakozásra talál, már megérte. Na de hamár én vagyok a bejegyzés témája, akkor kicsit magamról. Ennél a résznél kicsit megálltam, elgondolkoztam, hogy mit is írhatnék. ide. Elég sokmindent leírhatnék ide, elkezdhetném sorolni a rengeteg rossz tulajdonságomat, azt a kevés jót is, amit kitartással meg lehet találni bennem, de akár írhatnék a szokásaimról, vagy akár száraz tényket, kissebb önéletrajzot, írhatnék arról, amit eddig elértem, vagy a vágyaimról, rengeteg mindenről. Azt hiszem nem tudok magamról írni konkrétan semmit. Annyit már talán megtudhatott az, aki rendszeresen olvas, hogy eléggé társas lény vagyok, és fáadhatatlanul keresem azt, akiben megbízhatok, akivel tördhetek, stb stb. Nem, nem a "nagy Ő-t" keresem, nem is hiszek már hosszú ideje abban, hogy létezik ilyen. Ismét eltértem a témától. Hogy ki is vagyok én? A válasz egyszerű: Csak egy srác
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.