Nah, gyors leszek, rövid és tömör... A kőkemény egy embernek, aki érdeklődött utánam, meg hát ugye mindenkinek, aki erre téved....:

Igazából azért hanyagolom mostanában a blogot, mert túl sok olvasó tudja, hogy ki  is vagyok. Mármint úgy értem, hogy személyesen ismernek. És így nem tudok nyíltan írni, főleg, ha az érintett személyek egyike is szerepelne a sztoriban.... A lényeg: Csínáltam új reget, a nicknév már megvan, a blog címe az, ami fejtörész okoz... :) De komolyan.

Jah, az új blog címét csak az az ember kapja meg, aki érdeklődött eddig is... Amúgy lesz témám.... ;)

Üdv!

Elérkeztem az ötvenedik posztomhoz. Nem számoltam, csak kíváncsiságból megnéztem a profilomat, és láttam, hogy 49 van eddig. :) Lehet, hogy ha nem látom ,nem mis írok. :) Nah, röviden, hogy mi van velem: Komáromból az elbeszélgetés előtti napon szóltak, hogy most nem kellünk, csak egy ember. Szóval ez leves. Haver még nem vette meg a "békát" [ közben el is nevezte a zöld skodát:) ], még gondolkozik rajta, szóval azt sem kezdtük el. A cerka projekt lehet, hogy még idén megvalósul, mert gondolkoztam, meg hánytam-vetettem a dolgokat, és úgy döntöttem, az a 6gen orrú is jó lenne, mert 1: itt van a városban, 2: olcsó, 3: vti... :D. Szóval ha a közeljövőben találok normál melót, akkor nekiesek. Ja, és befejezem a jogsit is, mert igaz, hogy benzinnel megy az autó, de nem árt, ha van. :) Mellesleg beadtam az önéletrajzomat egy Szombathelyi elektronikai céghez, onnan várok választ, a másik pálya pedig Franciaország, és a szakácskodás. Haver szólt, hogy június elején eldől, hogy marad-e a mostani munkahelyén, és ha igen, akkor menjek ki mindenképp. Nagyjából ennyi. Ja, a legfontosabbat ki i hagytam! :) Megvettem az usb-s hangkártyát tegnap, amit kinéztem, mert ugye januárban ügyes voltam, és eltörtem a laptopon a jack-csatit. :) Ja, és van megint rendes netem, wi-fi router is, úgyhogy mobil vagyok a lakásban, sőt, még a ház előtt is. :) Nah, jóccakát mindenkinek. Üdv: F

Üdv!

Itt vagyok, élek, virulok, stb. stb. :) 

Kezdem az elején: Lehet, hogy jövő héten Komáromban leszek. :) Na jó, ez nem az eleje. :) Inkább a vége, abból is a jobbik. :) Nah, 2-3 hete szólt haver, hogy lenne műszerész meló a Nokiánál. Felementünk Pestre megírni a tesztet. Megizzasztottak, nem kicsit, de sikerült. Pénteken kell menni mérnöki elbeszélgetésre... Hát, nem tagadom, kicsit fosok, de sikerülnie KELL!!!

Sajnos a Del Sol project csúszik a pénzkiesés miatt, de NEM MARAD EL! Ami kb azt jelenti, hogy nagyjából egy év múlva ilyenkor lesz vagy egy fullos, vagy hamarabb egy nem fullos, de közben csinálgatom, és jövő ilyenkorra majdnem fullos lesz. :) Nagyjából most ennyit tudok mondani. :) Ja, haverral nemsokára elkezdjük építeni a Skoda 130RS-ét! :) Benzingőzös nyarat mindenkinek!:) Na jó, csak nekem. :) 

Üdv

Üdv!

Jaja, kicsit eltünem, mostanában nincs sok időm gép elé ülni, mindig van valami programom. Tegnap délután, és ma délelőtt elmentünk haverral Squash-olni, had fogalmazzak úgy, hogy látszik, hogy régen voltam. :) Hétvégén nővéreméknél voltunk karámot csinálni, onnan is este 10 körül értem haza mindkét nap, ráadásul szombaton bementünk városba haverokkal sörözgetni. Hétköznap haverok bombáznak, szóval nem unatkozok. :) Tegnapelött végre visszacseréltük anyámmal a szobát. Hiányzott az általam tervezett falam. :) Most is megjöttem fallabdából, pancsolok egyet, aztán kajázok, és elpakolok a szobában, mert olyan, mintha egy bombát dobtak volna be. :) A lényeg, hogy nem tüntem el, voltam, vvagyok, leszek, csak most kicsit ritkábban. Jövőhéten végre megrendelem a hangkártyámat, veszek új nyírógépet, Aztán az is lehet, hogy még májusban megtudom venni az új winchester-t, és akkor a régi gépről végre át tudok pakolni mindent. Egyenlőre ennyi, mert éhenhalok. :) Búcsúzóul itt van a világ legjobb szakítós levele [ én  végig visítottam:) ]: 

Kedves Susan,

Tudom, hogy a bíró azt mondta, hogy ne találkozzunk a "lehülés" ideje alatt, de nem tudok tovább várni. Aznap amikor elmentél megesküdtem, hogy soha többé nem beszélek veled. De ezt csak a sérült kisfiú mondatta velem. Mégis, nem én akartalak először megkeresni. Azt képzeltem, hogy majd te csúszol, mászol előttem, hogy fogadjalak vissza. A büszkeségem akarta ezt. Most már látom, hogy ez sokba került. Elegem van abból, hogy úgy teszek, mintha nem hiányoznál, és nem érdekelne, milyen szarul vagyok. Nem számít, ki teszi meg az első lépést. Itt az idő, hogy a szíveink beszéljenek helyettünk. Azén szívem ezt mondja...
"Nincs még egy olyan nő, mint te, Susan."
Minden nőben, akit meglátok, téged kereslek, a szemeidet, a melleidet. De ők nem te. Még csak nem is közelítenek. Két héttel ezelőtt találkoztam ezzel a kiscsajjal az Ithaca Bar-ban. Hazavittem magamhoz. Nem azért mondom el, hogy megbántsalak, csak szeretném érzékeltetni, elszántságomat. Fiatal volt, úgy kb. 19 éves. Tökéletes teste volt, amit csak a fiatalság és a sok év jégkorcsolyázás adhat. Tényleg tökéletes. Feszes cicik, amiket még nem láttál, és olyan segg, hogy összeszaladt a nyál a számban. Minden férfi álma, nem igaz? De ahogy ott ültem a kanapén miközben a csaj rajtam furulyázott, azt gondoltam, milyen dolgok lettek a legfontosabbak az életünkben. Olyan felszínes az egész. Mire jó egy abszolút tökéletes test? Jobban dugott tőle az ágyban? Hát ebben az esetben, igen. De amit ezzel mondani akarok, hogy jobb ember lett tőle? Jobb szíve van, mint az én kevésbé vonzó Susan-omnak? Kétlem. Erre még sohasem gondoltam ezelőtt. Tálán kezd benőni a fejem lágya. Később, miután vagy 5x beleélveztem, az jutott eszembe: "Miért érzem én magam olyan kiszáradtnak és üresnek?" Ez nem lehetett a hibátlan technikája vagy az eszméletlen nedves puncija, a szüntelen szexvágya vagy bármi más. Valami hiányzott. Mi a fene lehet az? Amikor hirtelen beugrott. Nem volt a régi, mert nem voltál ott Susan! Hogy nézd. Érted mit akarok ezzel mondani? Semmi sem a régi nélküled. Susan megőrülök nélküled!!! Minden, amit teszek, rád emlékeztet. Emlékszel Carol-ra, az Upper Side-i egy gyerekes anyára, akivel tavaly találkoztunk? Múlt héten átugrott, és hozott egy nagy tepsi lasagne-t. Azt mondta, hogy nő nélkül nem vagyok jól tartva mostanában. Nem igazán értettem, de nem is fontos ez most. Szóval, megittunk egy pár üveg bort, és hipp-hopp, ott dugtam a régi hálószobánkban. Igazi fasztarisznya volt. Mindent megadott, amire vágytam, tudod, mint egy igazi nő, aki nem parázik a súlya vagy a karrierje miatt, vagy, hogy hallanak-e a gyerekek valamit. Aztán hirtelen kiszúrta a dönthető tükröt a nagyid régi sminkes asztalán. Letette a földre, fölé álltunk, és úgy néztük, ahogy döngetem. Nagyon izgató volt, de egyben elszomorított is, mert eszembe jutott, hogy "Susan miért nem tette soha le a tükröt a földre? Már vagy 14 éve megvan az a régi tükör, de még egyszer sem használtuk erre." Szombaton, a kis húgod ugrott be a bírósági végzés másolatával. Vicky még olyan gyerek meg minden, de már most is jó fej, és igazi barátként viselkedett ebben a nehéz, fájdalmas időben. Sok jó tanáccsal ellátott veled, és úgy általában a nőkkel kapcsolatban. Szeretne minket újra összehozni! Susan, tényleg! Ott iszogattunk a fürdőkádban, és jobb időkről beszélgettünk. Itt van ez a tinédzser lány, akinek ugyanaz a DNS-e mint a tiéd, és csak arra tudtam gondolni, mennyire olyan, mint te voltál 18 évesen. Majdnem elsírtam magam. Aztán egyszer csak kiderül, hogy Vicky igazán szereti a análszex-et. Eszembe jutott mennyiszer próbáltalak rávenni, hogy próbáljuk ki, és hogy mennyi olaj volt ez a tűzre kettőnk között. De látod még akkor is, amikor éppen a kishugod popsijába dugom a farkam, csakis rád gondolok! Így igaz, Susan! A szívedben érzed, tudom! Nem gondolod, hogy úrja kezdhetnénk? Töröljünk el minden rosszat, és kezdjünk tiszta lappal. Szerintem menne. Ha ugyanígy érzel, kérlek, kérlek, kérlek, tudasd velem. Ha meg nem, akkor elmondanád hova tetted a TV távirányítót?

☻/
/▌
/ \ Ő itt Bob.Másold ki ezzel az üzenettel együtt, és illeszd be, hogy Bob világuralomra törhessen!

Üdv!

Szombaton volt Balatonfüreden a második tuningtalálkozó. Haver mondta, hogy el kéne menni. Ugyanekkor volt Kiskunlazacházán Honda találkozó, de az a haver, aki ment, tele volt, úgyhogy nem fértem be. Szóval maradt Balatonfüred. Néztem videót a tavalyiról, hááát, elég sovány volt a felhozatal. Azzal nyugtattam magam, hogy mivel az első volt, azért nem volt nagy eresztés, majd idén jobb lesz. A végén úgy indultam el, hogy csakazért megyek, hogy ne csináljak segget a számból. Szigetvárig busszal mentem, ott felvett haver a Skoda Rapiddal. :) Az első meglepetés a kompnál ért minket, 2360 ft volt, ráadásul nem oda-vissza, hanem csak egy útra. Amint odaértünk, jött a második meglepetés, ami az elsővel ellentétben igencsak kellemes volt. Előttünk kanyarodott be egy Nissan Skyline R33 GTR [a képen az ezüst], ami már nem volt rosz indítás, mert az országban van belőle 4-5 körülbelül. Aztán elkezdtek szállingózni az autók, volt, ami kicsit sufni-tuning jellegű volt, volt ami kissé el volt túlozva, és 1-2 darab, amire bátran mondhatom, hogy mestermű. Az egyik legigényesebb egy 100-as skoda volt, amiben nem csak az utastér volt tiszta bőr, hanem a motortérben(!!!) is volt, mint pl. légszűrőház, motorháztető belső része, stb stb. Aztán jött a hatalmas meglepetés. Ahogy már említettem, ugyanakkor volt Kiskunlazacházán Honda találkozó, így nem számítottunk arra, hogy akár egy Honda is lesz Füreden, ezzel ellentétben volt pár 6gen hatchback, 5gen, aztán egyszercsak begurult egy szép Prelude, mögötte pedig egy Del Sol. Nem szeretem a lila színt autón, és az a szány, ami az autón volt, lenne az utolsó, amit egy Del Sol-ra raknék, de ahogy megláttam, kerestem a zsepit, amibe hokizhatok. :) 

Aztán késöbb haverral elmentünk haverral megnézni a várost, persze a kocsit ott hagytuk. Bő másfél órát sétáltunk, és azt kell mondanom, hogy az északi part egyszerűen csodálatos. :) Megbeszéltük, hogy a nyáron felmegyünk páran vadkempingezni. :) Azt is megbeszéltük, hogy jövőre külön kocsival megyünk fel, én a VTi-vel, ő pedig egy 130 RS-sel, amit idén kezd el építeni, a karosszéria meg van már neki üvegszálból amúgy. A lényeg, hogy nagyon nem bántam meg, hogy elmentem, tetszett az egész, úgy ahogy van. Május elsején pedig úgy néz ki, megyünk Taszárra gyorsulásra, remélem, nem szól közbe Doktor Lóvé.

Mindenkinek további szép napot/hetet/tavaszt!

Üdv!

Gyors leszek, mert nem tudom, mikor szakadok... :) A lényeg: Kilőtték a netem, május első hetében lesz megint, most a konyhában vagyok, és lopom a wifi-t :) Nem tudom, mennyire leszek addig, mert igazság szerintem nem akarom minden nap cipelni a laptopot a konyhába. :) Na, legyetek jók, és ne örüljetek, mert majd még jelentkezek! :P

F

Üdv mindenkinek! 

Először is mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok! Igazság szerint nem vagyok oda ezért az ünnepért, inkább a gyerekeknek szól, meg lehet, hogy azért sem, mert tavaly megtudtam, hogy nem is létezik a nyuszi. :P

Tegnap megint lóközelben voltam. Azt tudni kell, hogy nagy lóőrűlt voltam, de amióta faterék felszámolták a lovardát, nem nagyon lovaztam. Tegnap lementünk vidékre nővéremékhez, és kivittünk két lovat. Az egyiknek majdnem 180-as marja van, és nekemez a gyengém, mert ugye a 183 centimmel elég bénán festenék egy kicsi lovon. :) Amúgy tegnap délelött kezdtem el írni a bejegyzést, csak szokás szerint rohangáltam. :) A húsvét csendesen telt, habár a ma reggelt nem annyira mondanám annak. :) Bátyám itt aludt, reggel amikor felkeltünk, megcéloztuk anyámat egy vödör, és egy lavór vízzel, amikor vele végeztünk, mentünk át a szomszédnőhöz ugyanezzel a felszereléssel. :) Aztán jött haver, megnéztünk egy filmet, most meg itt koptatom a billentyűzetet. Nagyjából ennyi. Legyetek jók! :)

Üdv mindenkinek! :)

Bocs a hanyagolásért, de kb aludni járok haza amióta jó idő van. :) Hátőő mit is írjak? :) Mindig van program, haverok, buli, fanta az nincs, de sörözni szoktunk. :) Nem is tudom, mit tudnék írni. De, megvan. Ti se kockuljatok, nyomás ki, és használjátok ki a jó időt! :) Bocs, most csak ennyire futotta, mert mennem kell. ;)

Tsók

Üdv!

A mai napom is úgy telt, mint a többi: sehogy. :) Hihetetlen jó idő volt, és péntekre is 17 fokot mondanak már. Jajj de imádom ezt az időt! Teljesen feltölt energiával, megbolondít. Mivel semmi nem jut eszembe, és nagy filmőrült vagyok, egy két érdekesség, hogy milyen premierek is lesznek a közeljövőben:

-Fast and Furious [április 3.]

-Streetfighter: Legend of Chun Li [február 27.] Kíváncsi vagyok, vajon magyar mozikban lesz-e... Egyébként Kristin Kreuk a főszereplő, a világ legszebb szemű nője... :)

-Dragonball Evolution [április 8.]

-X men Origins: Wolverine [május 1.]

Aztán még egy kis érdekesség: Elkezdték csinálni a Sherlock Holmes filmet, a rendező Guy Ritchie, Sherlock Holmes-ot Robert Downey Jr. alakítja, Dr. Watsont pedig Jude Law. Szerintem nem lesz túl rossz. :)

Az Iron Man 2-ben Black Widow-t [fekete özvegy] Scarlett Johansson fogja alakítani. Ja, május 21.: Terminator: Salvation, és Transformers: Revenge of the Fallen júni 26. :)

Ridley Scott elkezdte a Nottingham című filmet csinálni, Robin Hoodként Christian Bale-le, és a bíró nem más, mint Russel Crow. 2011-re Pókember 4., aztán nemsokára Iron Man 2, Thor, Captain America, és utána a várva várt Ultimate Avengers!

Ennyit a fantasztikus filmekről mára. :) Pá

Üdv!

Ahogy ígértem, írok. Nem, nem történt semmi említésre méltó, csak ugye ha már átlagos napokról van szó... ;) Itt vagyok faternál, éppen rotyog a kakaspörkölt, jó kis kapros-túrós galuska lesz mellé. Már ahogy leírom, összefut a nyál a számban. :) Igazából nem terveztem, hogy írok ma, csak hallgattam a My Dying Bride-tól a Roads-ot, és eszembe jutottak azok a napok, amikor írnom kellett, mert megőrűltem volna, ha nem írom ki magamból a bánatot. Most meg a Led Zeppelin-től megy a Stairway to Heaven. Hm... Csupa elgondolkodtató, depresszív zene. :) Most arra tökéletesen megfelelnek, hogy eszembe juttassák, hogy voltak olyan percek, napok, hónapok is, amikor nem voltam ennyire optimista. Különben is, nyakunkon a tavasz, kezdenek tombolni a hormonok, beindul az Élet. :) Imádom! Bár a kedvenc hónapom, a május nincs itt még, de érezni a levegőben már egy icipici vibrálást, ami plusz energiát ad, és reményt, hogy jobb lesz az év, mint ahogy kezdődött. Na, most akkor jöjjön egy kis Gary Jules, és a Mad World. :) És hoppá, hova ugrott a lejátszási lista? Az egyik nagy nagy kedvencemre, a Metallica-tól az Unforgiven III-ra. Mind a hárokm Unforgivent szeretem, de azt hiszem, ez áll legközelebb a szívemhez. Nem tudom, mi van velem, december óta csak Breakbeat-et hallgatok szinte, de most valahogy felszínre jöttek az örök kedvencek. :) Na de elég a zenei világomból. :) Megpróbálok gyakrabban jelentkezni, nem úgy, ahogy az elmúlt hónapban tettem. Addig is mindenki élvezze ezt az "előtavasz"-t, és ne feledjétek, ez még csak a kezdet! ;)

Üdv

Keményen egy ember érdeklődött, hogy mi van velem. Ezúton szeretném megköszönni neki. Azért tüntem el, mert túlságosan kiegyensúlyozott az életem, és nincs semmi extra. Élem a kis életemet, nem azt mondom, hogy maga a tökély, de panaszkodni sincs okom. Szóval ennyi. Ha lesz valami témám, ígérem jelentkezek.

Pá

Több, mint egy hete írtam utoljára. Az elmúlt hónapokban elég sokszor megkaptam, hogy írhatnék gyakrabban. Erre azt szoktam mondani, hogy "elfoglalt ember vagyok", meg hogy "ez a blog olxan, mint egy filmsorozat, hogy egy hetet kell várni az új részre, addig csak izguljon az ember". :) Na, hátha valakit érdekel, hogy mi van velem, nagyjából leírom.

Csütörtökön voltam Pesten, leteszteltek, aztán kiderült, hogy nem is azonnal kell ember Tiszaújvárosba, hanem majd szólnak. :S Aztán úgy néz ki, Mexikó is esedékes lenne márciustól, de vicc a pénz, amit fizetni akarnak. Főnököm hívott, hogy március vége-április elején lesz meló Egerszegen, addig keressek valamit. Szóval meló ügyben most ez a helyzet. Addig csinálok valamilyen hulladék munkát. :) A leányzóval tartjuk a kapcsolatot, és várjuk, hogy végre visszamehessek. Azért kicsit még depresszív vagyok, mert valahogy jobban érezném magam ott. Sebaj, úgy is vissza fogok menni hamarosan! :) És akkor nem menekül a lány sem, a város sem, a cég sem..... ;)

Itthon vagyok. De valahogy mégsem érzem úgy, hogy Itthon. Még csak tegnap este értem haza, de már tiszta depresszív vagyok, minden bajom van. Volt lakótársam, aki debreceni, lejöt Pécsre, itt aludt nálunk, meg ma este is, holnap délelött cuccol, talált albérletet. A maradék két emberke is pécsi, tehát a társaság megmaradt, de semmi nem ugyanaz. Igaz, hogy rég nem láttam azt a bizonyos lányt, tehát kb ott tartok, ahol eddig, de mégsem. Érzem a távolságot, ami köztünk tátong, és meg vagyok rémülve, mint egy kisgyerek. Miért érzem úgy, hogy mire sor kerül arra, hogy visszamegyek [és visszamegyek!], már nem lesz az, mint volt. Az most erős kifejezés lenne, hogy nem fog "várni", de annyira érzem, hogy nemsokáa bejelenti, hogy van valaki, aki bejön neki, aztán pár nap múlva majd hogy összejöttek.... Áhh, szar ez a helyzet úgy ahogy van. Utálok mindent

Boldog Valentín Napot mindenkinek

Iszonyatosan elkezdtek pörögni az események a héten. Ami ma fekete, az holnap fehér, minden órában változnak a dolgok. Hogy mennyire? Annyira, hogy csütörtökön megyek vissza teljes felszereléssel az én "kis falumba", Pécsre. Rohadtul nincs kedvem, de ez van. Azt mondta a főnököm, hogy egy, max másfél hónap és visszatudunk jönni. Hát arra mindenki mérget vehet, hogy március végére itt leszek vagy így, vagy úgy. Ha a gyárban nem lesz meló, akkor keresek mást, tökmindegy, de ITT leszek! Talán ez egy próba, hogy mennyire vagyok elszánt a leányzóval kapcsolatosan. Hát nem íjedek meg. Az is könnyen meglehet, hogy fellátogatok egy-egy napra. Tiszaújvárosra azt mondták, hogy megnézik, mit tehetnek, de a főnököm tudja, hogy csak Egerszeg jöhet szóba. Mondta is, hogy amint lesz valami, rögtön szól, sőt, még le is jön értem. Meg hát tartjuk közben a kapcsolatot telefonon, és msn-en. De jó is lenne, ha 1-2 héten belűl szólna, hogy van munka, lehet jönni. Ja, amúgy otthon is keresek egyértelműen valami alkalmi munkát, szakácskodni nem akarok elmenni, mert rövidtávú melót akarok. Ha 80-90-et megkeresek, az bőven jó. Aztán jövök fel hülyére keresni magamat. :) Persze a hangsúly most pont nem ezen van. :) Addig törekszek, aíg egy csöppnyi remény is van. Ha meg nincs, akkor azért, hogy legyen. :) Régen határoztam el magam ennyire, hogy megvalósítok valamit. De ennyivel tartozok magamnak. Talán itt lenne az ideje, hogy végre hátradőljek, és mosolyogva azt mondjam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hmm.... De rég is volt ilyen. Na, én most lépek filmezni, aztán megpróbálok aludni kicsit, mert holna pakolászás, meg takarítás. Aztán a fejleményeket úgy is leírom. Pá

A mai nap rohadtul elkezdtek pörögni az események. Azt se tudom, hol kezdjem. Mondjuk az elején. :) Délután beálított a főnök, és bejelentette, hogy mindhárom lakótársamat kirúgták a cégtől. Mármint nem ő, ő a vállalkozónk, és amelyik cégnek a munkát végezzük, az van kicsit oda, és leépítések vannak. Persze azt is hozzá tette, hogy amint beindul megint, szeretettel vár vissza. A felállás EDDIG a következő: Ketten hazamennek, ketten maradnánk, de ugye az albérletet nem fizeti már a főnök, kettőnknek sok lenne, ezért elvileg holnap költözünk egy kissebbe. Ja, a legfontosabb. A meló. :) Arra a kis időre [ami elvileg cirka 1, max. másfél hónap] pedig bármilyen melót bevállalok, mert a semminél az is több, és a pénz az pénz. Elmentünk ma haverral a tescoba, jelentkezni, holnap visszük vissza a jelentkezési lapot, továbbá egy elektronikai boltba is keresnek munkatársat, azt is bepróbálom, bár arra nem sok esélyt látok, de veszíteni semmit nem veszítek. Aztán ismét felmerült Tiszaújváros, a meló ugyanaz lenne, amit már két éve csinálok, a pénz is ugyanaz lenne, és ez elég vonzó, de.... NE MOST!!!! Itt akarok maradni, mert van egy befejezetlen ügyem. Ez elég csúnyán hangzott. Szóval nekem kell ez a leányzó, és ha most el kell mennem, nem tudom mi lesz. Nem is akarok rá gondolni. Egy biztos. Ha úgy alakul, hogy tényleg menni kell, ami nem nagyon valószínű, akkor is tavasszal visszajövök mindenképp. De nem kerül erre sor, mert bármilyen melót elválallok addig, de én nem akarok elmenni! Holnap estére talán többet tudok, Addig is szorítsatok, mert most már igazán jöhetne valami jó is. Ja, azt nem mondtam, hogy voltunk még a főnökkel Szombathelyen egy hasonló cégnél, de ott már nincs is munka, most szedik szét a gyárat. Mindenesetre hétfőnek elég pörgős volt a nap. Ki tudja, mit hoz még a hét. Jók legyetek!

Tsók

Éreztétek már úgy, hogy teljesen hasztalanok vagytok? Hát én most úgy érzem. Én vagyok a cipő, amit a lábnélküli nyúl kapott. Azt hiszem, most érzem igazán, mit is jelent az írónia, főleg, hogy még mosolygok is rajta. Amúgy a legjobban sokszor saját nyomoromon tudok nevetni. Az emberek azt hinnék, hogy milyen boldog élete lehet ennek a srácnak, csak vigyorog. De nem hiszik. Nem hisznek semmit. Még jó, hogy nem vagyok egy szuicid típus, mert már rég befarcoltam volna. :) De nem. Imádom az életet még a legkeserűbb pillanatokban is. Félreértés ne essék, ez a pillanat nem azok közé tartozik. Ez csak egy átlagos srác átlagos pillanata.Már több, mint egy hónapja halgatom, hogy "jövő héten lesz meló". Már több, mint egy hónapja nem láttam azt, aki egy kis színt hozna a szürke hétköznapjaimba. Már több, mint egy hónapja szószerint csak egzisztálok, azaz eszek, iszok, ürítek, és alszok. Hogy miért vagyok még itt? A bizalom a megfelelő szó. Bízok benne, hogy "jövő héten lesz meló", bízok abban, hogy egyszercsak felbukkan a lány, akinek a gondolatától is kellemes érzés jár át, bízok benne, hogy rendeződnek a dolgaim, és tovább haladhatok a céljaim megvalósítása felé. És bízok benne, hogy nem lesz úgy elszarva ez az évem, mint ahogy kezdődött. Biztos vannak, akik most csóválják a fejüket, és azt mondják, hogy naív vagyok. Én inkább optimistának mondanám magam. de lehet, hogy még is csak hiszékeny vagyok. De ahogy a mondás tartja: "A hiszékenység a lelki jóság jele."

Ennyi

My Dying Bide - Roads

Most ilyen a hangulatom.

Üdv!

Raktam be fordítót, hogy az  oldalt más nyelveken is meg lehessen nézni, valamint egy látogatás számlálót, országokra lebontva. :) Ezek a jobb oldalon találhatóak meg. Lesz még újdonság, és változtatás is. További jó olvasást

Sokáig úgy voltam vele, hogy névtelenűl csinálom a blogot. Ami persze elég elvetélt ötlet volt már akkor, amikor elkezdtem, mert nagyrészt a szemléyes ismerőseim látogatják az oldalt, másrészt, aki ismer, de nem tudja, hogy én vagyok a szerző, előbb-utóbb úgy is rájön, mert a hétköznapjaimról írok. Elgondolkoztam ma, hogy kinek, és miért is írom a blogot. Arra jutottam, hogy részben magam miatt, hogy ki adjam azt, ami bennem van, legyen az düh, boldogság, bánat, vagy bármi. Persze az ilyen célokra van a privát napló, de mint már írtam, részben magam miatt. A másik oldalon ott vagy te, aki a monitor elött ülsz, és ebben a pillanatban is ezeket a sorokat olvasod. Hogy miért írok másnak? Nem tudom. De ha valaki esetleg jobb kedvre derűl tőle, vagy esetleg okul, vagy netalán csak pár perc szórakozásra talál, már megérte. Na de hamár én vagyok a bejegyzés témája, akkor kicsit magamról. Ennél a résznél kicsit megálltam, elgondolkoztam, hogy mit is írhatnék. ide. Elég sokmindent leírhatnék ide, elkezdhetném sorolni a rengeteg rossz tulajdonságomat, azt a kevés jót is, amit kitartással meg lehet találni bennem, de akár írhatnék a szokásaimról, vagy akár száraz tényket, kissebb önéletrajzot, írhatnék arról, amit eddig elértem, vagy a vágyaimról, rengeteg mindenről. Azt hiszem nem tudok magamról írni konkrétan semmit. Annyit már talán megtudhatott az, aki rendszeresen olvas, hogy eléggé társas lény vagyok, és fáadhatatlanul keresem azt, akiben megbízhatok, akivel tördhetek, stb stb. Nem, nem a "nagy Ő-t" keresem, nem is hiszek már hosszú ideje abban, hogy létezik ilyen. Ismét eltértem a témától. Hogy ki is vagyok én? A válasz egyszerű: Csak egy srác

Úgy néz ki jövőhéten mehetek vissza melózni. Végre. Meg kell tolnom, túlórázni kell ezerrel, mert 150-et félre akarok tenni havonta. És félre kell, különben nem lesz semmi a "del sol project"-ből. Olyan pedig nem létezik, hogy ne legyen meg. Nagyon rámentem a témára, elég komolyan veszem. Nem is lenne belőle semmi, ha nem venném ilyen komolyan. Viszont van még valami, amit a fejembe vettem, és meg kell valósítani. :) Igaz Nyuszómuszó? ;)

Szépjóreggelt mindenkinek!

Újra itt vagyok, "frissen és üdén". Fél négykor nagynehezen elaludtam, elötte megnéztem egy filmet. Fél hétkor arra ébredtem, hogy egyik lakótársam, aki éjszakás volt, mondja, hogy megfagyott a hó, és délig esni fog, és rohadtul csúszik minden. Rögtön tudtam, mire gondol. :) felöltöztem, és mentünk a városba kicsit "feszültésglevezetni". Hihetetlen, hogy alig egy picike hó esett le, és ennyitől sok helyen már is nincs áram Zala- és Vas megyében. A lényeg, hogy nem mostanában keltem fel ilyen korán, és most azon elmélkedem pont, hogy feküdjek-e vissza egy kicsit, vagy kezdjek magammal valamit. Azt hiszem, marad a második. A következő a terv: felkelek, betolok egy kávét, egy cigi kíséretében, aztán lezuhizok, lemegyek a boltba, és eldöntöm, hogy milyen kaját kéne ma csinálnom, aztán még mosnom is kéne, ja, és a hajamat le kéne nyírnom, mert már akkora, mmint a Koncz Zsuzsáé. :) Ami nagyjából fél centit jelent nálam. Ahogy haveromnak mondtam tegnap, eldöntöttem, hogy addig növesztem, amíg le nem vágom. :) Közben eldöntöttem, hogy felkelek, és cselekszek. Lehet, el is nézek a városba pár képet ellőni, csak várok, amíg eláll a hó, mert nem akarom, hogy elázzon a gép. További szép napot kívánok mindenkinek!

Nyuszómuszó, ezt csak NEKED! ;)

Na nézzük csak, mi is történt velem az elmúlt napokban.... Szombaton nagytakarítottunk a lakótársaimmal, aztán este volt egy kissebb "buli", de igazából a lejobb szándékkal sem merem azt a szót használni rá, hogy buli. :) Az a nap is eltelt elég hamar. Másnap ismét takarítás, aztán késődélután elborult az agyunk, és elkezdtünk fényképezni, előkerült lakótársam edzőruhája [ninjutsu-ra járt], a fakardja, és egy tubus ketchup. :) A végeredmény hatalmas nagy röhögés, iwiw-gyanús képek, és egy youtube-gyanús videó. :) Amúgy minden fel is került oda, ahova kell. A hétfő és a kedd eléggé összefolyik, mert éjjel ébren voltam, napközben aludtam. Nade. Egy elég forgalmas blogról megtaláltak[RUSZKIBAKA], és el lettem látva jótanácsokkal, jókívánságokkal. Mellesleg a blog linkje kint van oldalt. Az oldal arculata megváltozott kicsit, de ez nem véglges, lesz még ennél is újabb, csak meg kell még álmodnom egy egyedit, és ugye kivtelezni. A zene egyenlőre szünetel, úgysem szeretik sokan a BreakBeat-et rajtam kívül :) Tegnap este rohadtul elkezdett esni a hó, és meg is maradt. Nem is kellett több, haverral lementünk driftelni kicsit. A köténylemeze bánta, de ki lehet kalapálni. :) Szerintem ő sem bánja, mert körforgalomban egy egész kört kilinccsel előre menni nem olyan rossz élmény. :) Hétfő reggel óta tervezem, hogy kimegyek hajnalba ellövök pár fényképet, de elöször elaludtam, aztán az időjárás szólt közbe, szóval nem lett az egészből semmi. Ráadásul a photoshop lemezem is otthonb van Pécsen, itt meg nem tudom letölteni, mert mobilnetem van, és tilos a file-cserélő használata... :S Mindegy, ezt is megoldom valahogy. Lehet holnap össze kéne dobnom végre valami kaját, ami nem 10-15 perc alatt van kész, és nem zacskóból van. :) Majd meglátom mi lesz, lehet, hogy ellinkeskedem azt is, és eszek hideget, vagy rendelek valamit. :) Mellesleg lakótársam megjegyezte, hogy  el vagyok lustulva, mert mindig csak az ágyban lehet látni laptoppal az ölemben. Én azzal védekeztem, hogy enni is szoktam. :) Amúgy azt vettük észre így kollektíven, hogy nagyon összeszoktunk, és azok az apró ellentétek sincsenek már, amik régebben voltak. Olyanok vagyunk, mint egy boldog család, csak azt nem döntöttük még el, hogy ki az anyuka, mert 5, bocsánat, 6 hímnemű közül nehéz kiválasztani. Azért hatot írtam, mert bár öten lakunk az albérletben, az egyik volt lakótársunk visszajár rendszeresen, és olyan, mintha ő is itt lakna. Ja, azt a tanácsot is kaptam, hogy minden nap írjak. Elgondolkoztam, hogy mit, mert nem történik minden nap olyan dolog, amit meg kéne említeni. De rájöttem, miközben visszaolvasgatom ezt a posztot, hogy lehet a hétköznapokról is bőven írni, és ugye ha már átlagos napokról szól a cím, akkor illik hűnek lenni hozzá. :) Na, én léptem, és megpróbálok holnap is írni, de nem igérek semmit! ;)

A végére egy jótanács: Ne feledjétek, okos pilóta nem katapultál alagútban!

Jóccakát

F

Éjjel egy óra múlt tizenkilenc perccel, én meg ötkor kelek. :S Mostanában átálltam az éjszakai életre. Részben, mert nem csinálok semmit, részben meg nem tudok aludni. Általában délelött szunyálok pár órát. Most már 1:38. Nem tudok összeszedni 15-20 értelmes mondatot, amit képernyőre vethetnék. Egyszerűen nem fog az agyam, de még is késztetést érzek, hogy írjak. 2:02. Három óra mulva kelek. De annyira nem tud érdekelni. Igazából nem sokminden van, ami mostanában érdekel. Van egy célom, azaz mondhatni másfél, de a másik nem csak rajtam múlik. Na mindegy. Három hete csak azt hallom, hogy a héten lesz fejlemény melóügyben. Na, ez azért érdekel. :) Mert ha nincs munka--> nincs pénz--> nincs csodamasina karácsonyra. Persze még utolérhetem magam bőven, nem vett el az esélyekből semmit, de mégis csak jobb lenne dolgozni. Azt mondta a főnököm, hogy nem akarnak elengedni, és lesz meló vagy itt, vagy máshol. Olyan jó csa ksodródni az árral, nem stresszelni semmin, csak lenni. Azt hiszem, hosszú idő óta kiegyensúlyozottnak érzem magam. Azért nem esek pánikba, mert tisztában vagyok a képességeimmel, és tudom, hogy bármelyik pillanatban azt mondom, hogy "állj!", és már is úszok az árral szemben. Most így visszaolvasva tök értelmetlennek tűnik ez a bejegyzés, de az sem érdekel. :) Publikálom. :) Viszont ígérem, a következő izgalmasabb lesz. :) Addig is tsók mindenkinek!

Ma van egy hónapja, hogy nincs melóm, de a főnököm rajta van az ügyön, úgy néz ki, kis időre Tiszaújváros lakosai retteghetnek. :) Persze ez nem olyan vicces, mint ahogy elsőre tűnik, mert itt kell hagynom a várost, a barátaimat, és.... Na ennél a résznél megakadtam úgy másfél órája. Nem akarom azt írni, hogy "Ő"-t, mert az erős, de azért a másik irányba sem akarok átesni. Szerintem mindenki tudja jól, hogy kiről van szó. :) Még csak 19 nap telt el az évből, de már is van egy újabb fogadalmam. Ami a következőképpen néz ki: MINDENKÉPP visszafogok jönni Egerszegre! És ez főleg Neked szól! Ne is álmodj róla, hogy esetleg lesz ott valaki más, vagy csak egyszerűen elfelejtelek. Nem. Majd visszajövök, és a füledbe súgom: Emlékszek ám mindenre, amit mondtam...

Ezt találtam ma. Nincs hozzáfűznivalóm:

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.

Uhhh... Miért van az, hogy elhatározom, hogy TÉNYLEG átlagos napokról fog szólni a blog, de nemigazán akar összejönni? :S Mondjuk az is igaz, hogy azért kezdtem el az egészet, hogy kiadjam a felgyülemlett feszültséget, vagy nem tudom, hogy nevezzem. Na, a ma este, hogy ne unatkozzon senki: Tegnap este megismerkedtünk az erkélyszomszédokkal, akik persze, hogy lányok. Megbeszéltük, hogy elmegyünk ma egy helyi szórakozóhelyre, amihez mellesleg volt "szerencsém". Elkezdtünk inni, közben az erkélyen beszélgettünk a lányokkal. Felvetettem, hogy mi lenne, ha átjönnének, közben telefonszámcsere is volt. Átjöttek, de eléggé elszartuk. Na mindegy, nem is ez a lényeg, a hölgyemény számát már rég ki is töröltem a telefonomból. Közben beszélgettem a kedves hölgyeménnyel, akiről volt szó egy,  vagy két bejegyzéssel ezelött. Minden szépen ment, amíg nem eresztett el egy olyan poént, ami nekem nem tetszett. Mondtam neki, hogy hagyjuk a témát, de nem igazán ment. A vége az lett, hogy bunkó vagyok, és nem jön többet hozám. Tök jó. :S Csak ezt akartam leírni. Úgy terveztem, berakok egy képet a bejegyzéshez, ami egy "fuck"-oló kezet mutat, de meggondoltam magam, mert az olyan lenne, mintha Neki szólna. Jó éjt mindenkinek. :(

Most elöször hű leszek a blog címéhez. Leírom egy átlagos napomat, pontosabban a mait. Reggel hét előtt lefeküdtem aludni, mert éjszaka nem nagyon tudtam. 11 körül fel is ébredtem, mert kaptam egy sms-t. Aztán zuhi, net, játék, délután a lakótársaimmal elmentünk bevásárolni, és rávettek, hogy főzzek. :) Együtt összedobtunk egy bolognai spagettit, bekajáztunk, aztán jött a főnököm, azóta meg netezek. Hát ez elég soványra sikerült, de nem tehetek róla, így telt a mai napom. :) Megpróbálom kicsit feldobni. Holnap elvileg kiderül, hogy rögtön mehetek-e vissza a melóhelyre, vagy 1-2 hónapig külföldre "kényszerülök", ami persze nem rossz, mert a meló nagyjából ugyanaz, a pénz meg másfélszeres, pedig az itteni sem rossz. :) Ami ugye nem egy hátrányos dolog. Igazából azt se bánom, ha azt mondják, hogy holnap állhatok is munkába itt. A lényeg, hogy legyen meló. A többi mellékes. Se kutyám [bocs Marci], se macskám, semmi ami itthon tart, vagy leköt bárhova is. Szóval, bármit mondanak, megyek. Ha egy utcával arréb, vagy a világ másik végére, tök mindegy. Na, ilyen egy átlagos napom. Pá

Le letem koccoltatva szokás szerint. De annyira nem bánt, mert van mibe kapaszkodnom. Jó, persze, azért nem tagadom, van bajom rendesen, de amikor feljöttem, és elkezdtem kalkulálni, rájöttem, hogy egy több éves álmomat megtudom valósítani, ha ügyes vagyok. Attól a pillanattól kezdve az álom megszünt. És ugye mondják, hogy hogy az anyag nem vész el, csak átalakul, na, ez ezzel is így történt. Az álomból CÉL lett. Ésha én valamit a fejembe veszek, és olyan dolog, ami CSAK rajtam múlik, akkor sem isten, sem ember el nem tántorít! Na szóval a lényeg, hogy amikor minden kötél szakad, és megkérdezem magamtól, hogy mit keresek itt, akkor eszembe jut, hogy nekem egy célom van, és azt tűzön-vízen át meg kell valósítanom. Ez tartja bennem a lelket. Ez az, amiért nem szabad befordulnom, mert végig kell csinálnom bármi áron. Különben sem akarom lekötni magam, mert ha dobbantani kell külföldre, akkor ne legyen senki, és semmi, ami visszatart. Most sokan azt gondolnák, hogy ezzel is csak nyugtatom magam, de nem. Nem érdekel, hogy ki mit mond, mit gondol, nekem az pont elég, hogy én tudom, hogy honnan jöttem, és hova tartok. És nem, nem a méreg beszél belőlem. Nem is a csalódottság. Annak az időszaknak egy ideje vége. Most csak egy a lényeg: Végig kell csinálnom! És most nyílvánosan is megfogadom azt, amit magamnak már megtettem egy ideje: 2009. December 24-re BOLDOG tulajdonosa leszek egy Honda Civic CRX Del sol VTi-nek!

Ámen

Üdv Újra!

Jó sokáig nem jelentkeztem, ami kb. azt jelenti, hogy nagyjából zökkenőmentes volt az életem, vagyis nem volt nőszemély, aki felkavarja. Röviden, ami eddig történt: az otthoni kiscsaj nem is köszön azóta, mondjuk kb kétszer találkoztam vele, mióta feljöttem. Az itteni... hmm... :) mondjuk úgy finoman, hogy kicsit át lettem baszva, mint szar a palánkon. De lényegtelen, kb csak akkor jut eszembe, amikor megkérdezi valaki, hogy mi a pálya vele. Nnna..

Kicsit visszaolvastam a bejegyzéseket, aztán kb az jött le, hogy az író élete kb olyan lehet, mint egy elcseszett emóé. :) Bocs emók, nem akartam személyeskedni! :) Na de had sírjon kicsit megint a szám, mert mi másért is csináltam a blogot...

Ja, amúgy BUÉK mindenkinek. :)

Jólvan, nem húzom az idegeket, jöjjön a legújjab zsíros falat, amin el lehet rágódni:

Megismertem egy lányt... Nem. Rosszúl kezdem. Van a melóhelyen egy leányzó, akivel kb olyan viszonyban voltam, hogy "helló-helló". Az ünnepekre hazamentem, és elkezdtünk msn-en[köszi Microsoft! :)] beszélgetni. Elég hamar megértettük egymást, visszajöttem, találkoztunk, blablabla... A részletekbe direkt nem megyek bele. ;) A lényeg, hogy most kb ott tartunk, hogy én szeretnék komolyabbat, ő meg szeretne egy kis időt. Józan ésszel azt mondom, hogy ha már időt kér, akkor régen döglött az ügy, de hogy legyen az embernek józan esze, ha azt elveszi a drága, kedves, imádnivaló gyengébbik nem?! :) Szóval dilemmában vagyok, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, amúgy az orvosok azt mondják, ezt műtéti úton meg lehet oldani. :) Azért remélem, látszik, az írásomon, hogy korántsem vagyok olyan depresszív, mint ahogy azt a korábbi írásaim tükrözik, ez rézben köszönhető a 6 hónapos szanatóriumi kezelésnek, részben pedig annak, hogy rég elvesztettem az eszemet, vagyis nem tudok különbséget tenni a jó és a rossz között, nekem mindegy, csak valamilyen legyen. :) Komolyra fordítva a billentyűzetet, várom a tippeket, a helyes megfejtők között kisorsolásra kerül egy kakasnyalóka, valamint egy turbórágó, és a fődíj egy sárga hangszóró piros zsínórral. :) Csak ennyit akartam. Ja, a cím azért az ami, mert lassan hajlamos vagyok azt hinni, hogy valami átok ül rajtam, mert ahogy kezd alakulni valami, mindig szar kerül a ventillátorba. Ami ugye nem jó. Na jóccakát mindenkinek! Csók

Élek még, és netem is van, viszont egy rövid ideig nem írok. Lehet, hogy 2 napig, lehet, hogy 2 hónapig, nem tudom... Most nem vagyok túl informatív egy darabig, mert vannak, akik visszaélnek vele. Addig is jók legyetek, és vigyázzatok, mert rajtatok a szemem! :)

Nem is tudom, hol kezdjem. :) Elöször is rohadt sok visszajelzédt kaptam, hogy jó lenne, ha írnék. Ez jól esett nagyon. Páran kommentbe is öntötték az igényüket, de olyan is volt, hogy felhívott haver, kérdezi, hogy mi van velem, aztán közli, hogy jó lenne már, ha írnék a blogba. :) Na, elkezdem a sztorit. Múlt hét pénteken felmentem megírni a felvételi tesztet. Sikerült. Persze, hogy sikerült, mert a fejembe vettem, hogy nekem ott kell lennem. A főnököm hihetetlenül korrekt, remélem, a fizetés után is ezt mondom majd. :) Indulás haza, aztán vasárnap a cuccal irány az ottani albérlet. Azért úgy írom, hogy ottani, mert most haza jöttem hétvégére. Azért is tudok netezni. Elvileg olyan két hét múlva lesz ott is netem, de erről majd késöbb. Na megérkeztem, kipakolás, aztán pihi. A lakótársaim egész normálisak, persze ez nem igaz. :) Az egyik normál a másik... Elviselem, na. De azért néha kapja a szurit, de csak mert igényli. :) Tisztában vagyok amúgy vele, hogy mindenki a leányzós részre kíváncsi, de arra valók az idegek, hogy húzzuk őket. :) Na szóval. Ja, igen... Kis előzmény... "Andi" nagyon nyomult, és megegyeztünk, hogy nem alszik itt, persze mindezt az ajtónk előtt tettük, az aktuális estén. :) Döntöttem. Egerszeg nyert. Nehéz volt a beszélgetés, de megtörtént. Utána persze találkoztunk párszor, de szombat este megtörtént, aminek kellett. Nem tetszett neki, hogy itt hagyom, és kifutott. Jobb is volt így. Persze ezzel csak az egómat nyugtatom, de valami értelmeset kell mondani. :) Na szóval ez a fejezet lezáródott. Na de jöjjön a lényeg, aki nélkül jópáran nem néznék a blogot. A "Kisasszony". A nevét neki nem akarom megváltoztatni, úgyhogy marad ez a kifejezés, vagy kitalálok valami jót. :) Na, a lényeg, hogy a leányzó beteg is volt, feküdt egész héten, meg hát ne szépítsük a dolgot, megíjedt kicsit. Tehát az első héten nem találkoztunk. De beszéltünk, és megegyeztünk egy jövőhétben. Elég érdekes lesz, mert én hétfőtől péntekig délutános leszek, ami annyit jelent, hogy 14:00-22:00-ig meló. Ő meg ugye suli. Az a megoldás született, hogy amikor időben végez az iskolában, felszáll a melósbuszomra, és ott találkozunk. Tudom, hogy elég hülye megoldás, de a semminél jobb. Meg persze ott van a hétvége is. Meg kell említenem, hogy a báttyával elég sokat beszélek, és nagyon normális srác. Csak a huga lenne kicsit bátrabb. :) Jólvan na, egyenlőre annak örülök, hogy sikerült feljutnom, és ottmaradnom, a Kisasszonyra meg várok még, ha már egyszer ott vagyok. Aztán ha nem lesz semmi, akkor sem fogok elkeseredni, persze azért beszélek ilyen könnyen, mert aki ismer tudja: Ha én egyszer valamit a fejembe veszek.... És nekem KELL!!!

Volt egy kis szünet. Lesz is, de írok. Itt vagyok. Kimondom. Mától Zalaegerszeg az otthonom! Lesz itt miről írni,és fogok is! Jók legyetek addi gis, és kitartás! Elvileg két hét múlva hozom fel a gépemet. Szeretlek PÉCS!

Tudtam, hogy amikor minden tök szépnek és jónak tűnik, akkor beüt valami igazán kemény! :) Itt volt ma egy jó barátom, dumálunk, pont mesélem neki a tegnap estét, erre anyám szól, hogy keresnek. Kimegyek, és a szomszédcsaj van itt, hogy itt van nála az "Andi", és akar beszélni velem. Kb. fél órával ezelőtt mondtam a havernak, hogy tuti még a héten megkeres, és elmondja, hogy mennyire megbánta... Később átmentem, elkezdte mondani, hogy mi a pálya, aztán a nyakamba ugrik, ölelget, csókolgat, olyan volt, mint egy kiscica. És itt a bökkenő... Ugyebár pár ismerősnek mondtam, hogy soha egy nőt nem kívántam még, mint őt. És elkezdett így viselkedni... Pedig elhatároztam, hogy átmegyek, meghallgatom, megmondom neki, hogy tegnap este már megmondta, hogy mi legyen, és hazajövök. Gyenge vagyok na. A végeredmény, hogy vele sem akarnék kicseszni, viszont a MÁSIK lány, akit lehet, hogy hétfőn látni fogok, fontos nekem. És ha úgy alakulnak a dolgok, még komoly is lehet a dolog. Viszont akkor tényleg lépnem kell valamit. Szóval ebben a pillanatban kb úgy vagyok, hogy ez is jó lenne, meg az is jó lenne. Viszont tisztában vagyok vele, hogy egyszerre a kettő semmiképp nem fog menni, meg hát nem is akarnám. De nem tehetek róla, hogy kívánom! És ha belegondolok, hogy már július 16. óta... Ejjj... És hagyta, hogy simizzem, sőt még élvezte is. Pedig mindig amikor simogatni akartam, mondta, hogy nem szereti. Ejj, basszus, mit nekem részecskegyorsító! :) A nőkhöz képest csak egy fakocka. Ja, és azt nem is mondtam, hogy lehet, hogy szombaton nálam alszik... Szóval a lényeg, hogy kurvára két tűz között vagyok, és ezt így ebben a formában kibírom röhögés nélkül. És a végére egy jó barát kívánságára: BAZDMEG!!!!!! :)

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mondjuk az elején.Elöször is: NEM VOLT SEMMI AZ EXEMMEL! És jól esik, hogy ezt őszintén mondhatom. Vicces, hogy mindenki azt várja, hogy meséljek a nyaralásról, de nekem inkább most az itthoni dolgok cikáznak a fejemben. De megadom a járandóságotokat! :) Életemben nem féltem annyira, mint péntek délután a találkozástól. Ráadásul "Andi" sem jött el, ahogy megígérte. Mondjuk ma megtudtam, hogy nem a saját hibájából. Nem  tudtam, hogy mit hoz ki belőlem az exem. Több, mint másfél óra várakozás után megérkezett a banda egy része. Velük Ő is. Rögtön megnyugodtam, és bevallom, a félelmem átcsapott vággyá. Úgy megkívántam, mint egy falat kenyeret. És úgy éreztem, hogy nem telhet úgy el a hét, hogy nem fekszünk le. Nagynehezen elindultunk. Vices volt az odaút, egy jótanács mindenkinek: Szerbiában NE használjon senki GPS-t, mert meg van hülyülve. :) Pár óra forgolódás után beálltunk az általunk vélt helyes útra. Az eredeti útiterv így nézett ki: Magyarország ---> Horvátország ---> Szerbia ---> Macedónia ---> Görögország. A valós útvonal pedig: Magyarország ---> Horvátország ---> Szerbia ---> Horvátország ---> Szerbia ---> Horvátország ---> Szerbia ---> BULGÁRIA ---> Görögország. Na mindegy, megérkeztünk, jött a következő probléma, a szállás. Egy párnak szét kellet volna válni, és egy másik párral egy szobában aludni. Megoldottuk, egy szobában egy pár, a másikban kettő, és kétnaponta gazdát cserélt a "Nászutas lakosztály". Mi kezdtünk. Az első két nap elég passzív volt a hölgyemény, és hát nem esett túl jól. Utána javult a helyzet, de esély nem volt rá, hogy legyen köztünk bármi is. A vége felé pedig ha megeröltetem magam, szerintem lehetett volna TALÁN valami, de akkor már én is úgy gondoltam, hogy nem éri meg a dolog, mert az pár óra, de többet soha nem tudnék annak a szemébw nézni, aki itthon vár. Aki esetleg ismeri az exemet, legyenszíves mondja meg neki, hogy az utolsó húsz percben nem akartam bunkó lenni, csak nem akartam, hogy nehéz legyen a búcsú. Ennyit a nyaralásról. Jöjjön az itthon. Eddig nagyon jól alakul a vidéki meló, akár az is lehet, hogy egy hét múlva ilyenkor már nem az én drága városomban fogok lakni. Remélem, a leányzóval is ilyen jól alakulnak majd a dolgok, mert ha nem is miatta lépek, de nagy szerepe van neki is benne, és elég szarul jönnék ki a dologból, ha a semmiért égettem magam mögött fel mindent. Apropó, felégetés! Találkoztam ma "Andival", és úgy éreztem, meg kéne neki mondani, hogy ami nemmegy, azt ne eröltessük, mert nem akarok szórakozni vele. Nagyon furcsa volt, amikor találkoztunk. Egyfolytában ölelgetett, csókolt, mintha annyira sokminden történt volna már köztünk, és legalább öt évre mentem volna el. Aztán amikor feljött a vidéki meló téma, akkor teljesen megváltozott, és ha nem is szószerint mondta ki, de közölte velem, hogy akkor majd neki is lesz ITT valaki, és nekem is OTT. Ha tudná, hogy mennyire igaza volt. Így könnyebb volt, mert nem nekem kellett felhozni a dolgot. Mondjuk biztos vagyok abban is, hogy még a héten felbukkan, és meggondolja magát, de mint az exemnél is bizonyítottam: Ha egyszer azt mondják, hogy nem, akkor én azt tudomásul veszem, és számomra VÉGLEGES! Pedig győzködtem, de hát hiába. Sajnálom tényleg nagyon, mert csak kéne mellé valaki, aki fogja a kezét, és mellette van mindig. Ez van. Mindig én jövök ki szarul az ilyenekből, de valahol jobb, mert nem szeretek másoknak fájdalmat okozni, és inkább elviselem én. Sajnos ilyen hülye naív vagyok, és ilyen is maradok örökre. De addig biztos lesz is blog! ;)

Ennyit a jókedvemről. Miért van az, hogy amikor az ember elhatározza, hogy mit akar, mindig kell jönni valaminek, vagy valakinek, aki bezavar? Ugyebár elhatároztam ,hogy mindenképp összehozom azt a vidéki melót, és ott vár az a drága kis tünemény. Eddig tök szép minden. DE! És mindig ott kell lennie, annak a rohadt "De"-nek! Felbukkant "Andi" megint. És ragaszkodobb, mint valaha. És ugye holnap indulok nyaralni, ott meg az exemmel leszek összezárva. Aztán egy régebbi lányismerős is felbukkant a napokban, aki bejelentette, hogy szarul van a barátjával, és én leszek a következő pasija. Ha annyira jól néznék ki, azt mondanám, hogy teljesen normális, hogy ennyire szét tépnek, de basszus, semmi nincs rajtam, ami jól néz ki. :) Szóval kicsit összeszorult a torkom, mert ugyebár eldöntöttem, hogy ki kell, de nem akarok senkit megbántani, Tudom, hogy sajnálatból nem szabad valakivel lenni, nem is azt akarom ,cak egyszerűen nem akarok senkit megbántani. Azt mondom, elöbb meglátjuk mi lesz, ha összejön a vidéki meló, akkor egyértelmű. De viszont ha nem, akkor ott a  dilemma, hogy nekiessek egy távkapcsnak, amiben egáltalán nem hiszek, vagy... Ehh, még jó, hogy holnap megyek nyaralni. Megrágom kicsit ezeket a dolgokat, távol tőlük.... Apropó! Az egyik egy szobában lesz velem, szerintem az annyira nem távol... :) Jó, de most azokról van szó, akik még szóbajöhetnek. Ez a kifejezés is hülyeség, mert a szívem mélyén csak EGY jöhet szóba! :) Na a lényeg, hogy lehet, hogy írok még kintről is, de valószínű, hogy amikor hazajövök, akkor lesz egy nagyobb beszámoló. Ha addig nem "találkozunk", akkor mindenkinek további jót kívánok, aki iskolába jár, annak sikeres iskolakezdést, magamnak pedig NYUGODALMAS nyaralást. :)

Csók! ^^

Elég sok dolog történt, amióta utoljára írtam. A legtöbb változás bennem történt. Na, de ne legyen "in medias res", mindent szépen az elejétől... Hűha... Nem is olyan könnyű megkeresni az elejét, mint gondoltam. :) Voltam ma meglátogatni "Andit", a lányt, akit úgy volt, hogy valószínűleg soha nem fogok látni. Eléggé össze van törve. Aztán tegnap találkoztam az exemmel, mert a nyaralásra kellett fizetni az utasbiztosítást, és mindenkinek ott kellett lennie. Féltem nagyon a találkozástól, de annyi volt köztünk, hogy köszöntünk egymásnak, és amikor elváltunk, akkor is. :) Viszont a két köszönés közt hiába beszélgettem folyamatosan a többiekkel, elég forró volt a levegő. Nem is néztünk egymásra. Egyszer összeakadt a tekintetünk. Kaptam utólag visszajelzést, hogy az volt a feltűnő, hogy nem is néztünk egymásra. Érdekes nyaralás lesz, az biztos. De igyekszek úriember maradni. :) Következő... Ma elhatároztam, hogy mindenképp küzdök azért a vidéki munkáért, mert hallottam egy összeget, hogy mennyi a fizetés[nem tudom menyire valós...], de a lényeg, hogy elhatároztam, hogy nekem AZ a leányzó kell, aki ott lakik! Sokan azt hiszik, hogy miatta megyek oda dolgozni. Nem így van, de neki is nagy szerepe van a dologban. Kedvelem. Ugye eddig csak msn-en beszéltünk, és a kedves komaasszonyom [még nem akarom lelőni a nap eseményét!] Mondta, hogy nem lehetek szerelmes betűkbe, és képekbe. Nem is vagyok. Csak kedvelem. De nagyon. És ha úgy alakul a dolog, akkor bármi lehet belőle. De előbb meglátjuk, hogy eljutok-e odáig, hogy egy városban lakjunk. :) Szóval a nyaralás alatt is igyekszek ellenállni a kísértésnek[remélem, ebben segít az exem is :)], és "Andival" is valahogy is közölnöm kéne, hogy nem hiszem, hogy működne az, ami még el sem kezdődött. Csak az a kellemetlen az egészben, hogy mondta egy közös ismerősnek, hogy meg akar komolyodni kapcsolatok terén, és szeretne megállapodni valaki mellett. Most pont ide illik a mondás, hogy " Szép dolog a szerelem.... Csak az a csúnya baszás ne lenne!" :) Na de nem bírom tovább, közhírré teszem a nap, a hét, a hónap, az év, az évtized eseményét! :) Van egy család, akik nagyon jó barátaim. Van három gyerekük, a legkisebb lány már életének keményen a két és feledik évét tapossa, megjegyzem, máig a menyasszonyom volt. :) De történt egy esemény, amiért le kellett mondanom erről a tisztről. Lemondani... Nem lefokoztak, előléptettek! :) Megkérdezték, hogy mit szólnék, ha én lennék a három gyerek keresztapja. Igazság szerint most sem fogtam fel teljesen a dolgot. :) Természetesen igen-t mondtam. :) Van három darab negyed gyerekem. :) Az már majdnem egy egész! :) Szóval a lényeg, hogy tök happy ma minden, mert ugye történt ez az esemény, és elhatároztam, hogy végre egy lányra összpontosítok. Remélem, sokáig megmarad ez a hangulatom! :) Ja, és még egy fontos dolog! Szakács révén ma én főztem itthon. Nem megyek a részletekbe, mert a komaasszonyom szerintem beleállította a billentyűzetet a monitorba, amikor meséltem, hogy mit hogyan csináltam. Azt hiszem anyám szavai voltak a legmeggyőzőbbek: "Eddig ez a legfinomabb kaja, amit itthon csináltál." Ennél nagyobb elismerés nem is kell. Persze a kedves illetékesek ne feledkezzenek meg A halászléről, és A marhapörköltről! :) Azt hiszem ma nyugovóra térek, csak bedobok még pár linket, érdemes megnézni a blogokat! :)

Jóccakát mindenkinek! Ja, és ma MINDENKIT szeretek! :)

Van egy lány. Hmm... Vicces is lenne, ha úgy kezdeném, hogy van egy fiú. :)

Nna szóval. Egy újabb szereplő... :) Adott egy leányzó, aki jóval fiatalabb, mint a srác. Ez az első tényező, ami komplikáltabbá teszi a dolgot. És ott van a második, a távolság. Kb. 200 km van köztük. Kedvelik egymást. Valamennyire közel engedték a másikat mindketten. De ettől nem csökkent a fizikai távolság egy milliméterrel sem. A srác lehet,hogy pár héten belül abban a városban fog dolgozni, amelyikben a lány lakik. De mi van, ha nem jön össze a munka? A távolság marad. Minden más szertefoszlik. De a távolság nem csökken, makacsul marad annyi, amennyinek lennie kell.

Sok szerencsét a srácnak! ;) Nekem...

Kedves Utasaink!

Kérjük, dőljenek hátra, helyezzék magukat kényelembe, és élvezzék a kilátást! Az utazás másodperceken belül megkezdődik. A bal karfa rekeszében megtalálják a hányózacskót, a jobb felső sarokban pedig az "x"-et, amivel bezárhatják a bőngészőjüket. Amennyiben szeretnék tovább élvezni az utzást, kérem tartsák lenyomva az ALT billentyűt három másodpercig, majd nyomják le az F4-et.

Üdvözöljük ismét! Reméljük, a továbbiakban nem döntenek úgy, hogy elhagyják a biztonsági zónát. Az utazás 7 másodpercen belül megkezdődik. Még hat másodperc a kilövésig. Kérjük, kapcsolják be az öveiket. 5 másodperc. Ellenőrizzék az oxigénmaszkokat az ülések fölött. Köszönjük. 3 másodperc. A felszállás során némi turbulenciát tapasztalhatnak, őrizzék meg nyugalmukat, ez természetes. Kilövés. Isten hozta önöket az oldalamon. Az utazás várható vége: Kiszámíthatatlan...

Ja, reakciókat komment formájában kérem! :)

Végre kaptam egy kis építő jellegű kritikát. A következő két dolgot vette észre egy közeli barátom, amit kommentben le is írt:

A zene automatikusan elindul, ami tényleg zavaró lehet 1-2 embernek.

A stílusom szokatlan neki.

Íme az orvoslások:

Zene belőve, csak akkor indul, ha rányomsz a "play" gombra.

A stílus... Az nem lett javítva. :) Deviszont... :) Elárulom a titok nyitját. ide nagyrészt csak a "szemetet öntöm", azért vagyok őőőő....komolyabb, ha lehet ilyent rám mondani. :) Meg valahogy más egy barátnak írni, és más úgy,hogy nem tudja az ember, hogy ki fogja elolvasni. Szóval nem picsarázás, csak próbálok olyan hangot megütni, amire nagyjából mindenki azt mondja, hogy ok. Nagjából ennyi.

És köszönöm a bíztatásokat! :)

Ez a bejegyzés RÓLATOK szól! Amikor elkezdtem a blogot, gondoltam, arra jó lesz, hogy kiadjam magamból a feszültséget. Gondoltam, majd 2-3 haver nézi, aztán nagyjából ennyit a látogatókról. De! Azt vettem észre, hogy egyre több olyan látogatóm van, akit nem is ismerek. És ez nagyon jól esik! Olyan, mintha több emberrel osztanám meg a problémáimat. végülis nem olyan, hanem így is van. Elsősorban köszönöm, a közeli barátoknak, hogy rendszeresen olvastok. Neveket nem írok, de úgy is tudjátok, hogy most RÓLATOK beszélek. :) Többen is mondták, hogy minden nap többször idenéznek, és várják a következő szösszenetemet. :) Nekik köszönhető, hogy még mindig írok. És persze nektek, kedves idegenek, akik nem is vagytok idegenek, mert valamennyire betekintést nyertek a magánéletembe, és valamilyen szinten megismertek. Az első kommentemet egy másik "csakegysrác"-tól kaptam, ő a blogol.hu-n van, ugyanezzel a néven, de a link kint van oldalt. Többen "tévedtek" ide az ő oldaláról. Neki is köszönöm, hogy kommenntelt, és hogy kirakta a linket az oldalára. 11 nappal ezelőtt még nagyon idegen volt nekem a blog írás, de nektek köszönhetően amint van valami friss élményem, izgatottan ragadok billentyűzetet, és közkinccsé teszem. Miattatok érdemes csinálni! Köszönöm a türelmeteket, a hűségeteket, és legfőbbképpen a véleményeteket! Ígérem, igyekszem hozni a színvonalt, bár tudom, millió jobb blog van, de ez éppen attól egyedi, mert az enyém. Vagy is a miénk. Mert igenis, a tietek is, akik olvassátok! Ti is szerkesztitek azzal, hogy megosztjátok a véleményeteket. Remélem, maradtok továbbiakban a Kedves Olvasóim, és gyarapodjatok! :) Csók mindenkinek! ;)

Augusztus 20. I. István király szentté avatásának évfordulója, Szent István király ünnepe, az Új Kenyér ünnepe, valamint 1949 és 1989 között a Magyar Népköztásaság Alkotmányának hivatalos állami ünnepe.

De 2007-ben ezen a napon más is történt. Elcsattant egy első csók. Vagyis az túlzás, hogy csattant, inkább csak megtörtént. Csendben, lassan, olyan tökletes első csók módjára. Jó volt. Nézzük, miért is fontos dátum még augusztus 20.-a. Pontosan a mai napon eljegyezte volna élete szerelmét egy ember. De erre soha nem kerülhetett sor, mert a lány úgy érezte, mást akar, és otthagyta a srácot. Az eljegyzés mondjuk már január közepén eldőlt, hogy nem lesz. De akkor is, egy hónapja kicsit másképp képzeltem ezt a napot. Nem ilyen magányosan. Elhagyatottan. Csalódottan. Persze, a világ nem dől össze, mert túltettem magam rajta, de azért mégis ez a dátum nekem duplán emlékezetes. Azért, ami történt egy éve ilyenkor, és ami történt volna idén. ez van, ezt kell szeretni.Azt hiszem, mára csak egy zene lesz bent, ami leginkább jellemző erre a napra...

Boldog "évfordulót"!

Raktam be zenelejátszóóóóóóót!!! :) Csak hogy ne unatkozzatok, miközben olvastok. :)

A műfaj hangulatfüggő lesz, bizonyos időközönként cserélni fogom a trackeket.

Jó olvasást, és remélem, nem nagyon üt el a hangulattól a zene.

Egyre többen fogadnak arra, hogy a nyolc nap alatt megint összejövök az exemmel. Miért olyan nehéz megérteni, hogy nekem nem kell? Voltam ma egy családnál, akik nagyon jó barátaim. Szóba jött a kisasszony, és valamiért 100%-ig meg vannak győződve róla, hogy mire hazajövünk, ugyanúgy együtt leszünk, mint régen. Eddig csak olyan tippek voltak, hogy összefekszünk, most meg már szárnyra kapnak az ilyen gondolatok is. NEM! Nem fogunk összejönni, és ezúton üzenem a kedves barátoméknak, hogy egy hónapig semmi szex! :) Ha én is kibírtam, ti is kifogjátok! :) Amúgy bennem is felvetődött a kérdés, hogy mi lesz a nyolc nap alatt. Mert ugye egy szobában leszünk ketten, és hát nem is olyan régen még egy turbékoló pár voltunk. Maradjunk annyiban, hogy nem akarok semmit tőle. De mi van, ha véletlenül összegabalyodunk? Mert hát én sem fából vagyok... Amikor utoljára kaptam üzenetet tőle, akkor annyira szerelmes volt, hogy bizsergett, meg remegtek a lábai. :) Tudom, hogy viccesen hangzik, de hát én csak idéztem. Két dolog lehetséges:

a  még mindig szerelmes, és még mindig remegnek a térdei :)

b  már pofára ejtették, és nem bizsereg. De ha így van, akkor két dolog lehetséges:

a  összejár mással, és jól érzi magát

b  egyedül van. De ha így van, akkor két dolog lehetséges:

a  úgy viselkedik majd velem, mintha soha semmi nem történt volna köztünk [ennek az esélye kb a 0-val egyenlő]

b  normálisan viselkedik velem. De ha így van, akkor két dolog lehetséges:

a  Nem viszonzom

b  Viszonzom. De ha így van, akkor két dolog lehetséges..... :)

Na erről ennyit, ezt a végtelenségig lehetne folytatni.:)

Más:

Ma reggel megkaptam az első kommentemet, mégozzá egy olyan egyéntől, aki ugyanezzel a nick-kel blogol a blogol.hu-n. :) Sok szerencsét, látogatót, és kommentet kívánok neki! Be is rakom a linkajánlóba, én tuti olvasni fogom a blogját. :) Elvégre névrokonok vagyunk! :) Asszem mára ennyi, vár a jó puha [HIDEG, ÜRES] ágyikóm. Jóccakát mindenkinek! Pá

Holnap jelentkezek, addigra sok kommentet kérek! :)

Ennyi. Többet már biztos nem látom. Ideje új téma után néznem. :) Még jó, hogy nem ebből élek, mert most elég szarul állnék. :) Azt hiszem, tényleg valami másról kell írnom. :) Amíg nem lesz valami téma. Pont két hét múlva megyek nyaralni. Volt barátnőmmel egy szobában nyolc napig. :) Érdekes lesz, na. :) Na majd arról is írok, ha hazajöttem.Itt ülök, és hallagatom a Led Zeppelin-től a Stairway to Heaven-t, és csak nézek ki a fejemből. Holnap megyek bográcsozni ismerősökhöz, összedobok nekik egy jó kis marhapörköltet. Kezd unalmas lenni ez a semmittevés, főleg egyedül. Rá kellett jönnöm, hogy társas lény vagyok . :) Néha nagyon egyedül érzem magam, hiába vannak a haverok, meg a barátok... Kell valami plusz. Na, de nem folyok bele, mert akkor megint csak érzelgősség lenne a vége, és szerintem elég volt már belőle. Ahogy egy régi ismerősöm mondta, "Állj a farkadra, és légy férfi!" :) Na, lépek pihizni, aztán ígérem, a következő bejegyzés eseményekben gazdagabb lesz. :)

Csók

Szerda este van. 22:51. Semmi értelmes nem jut eszembe. Pont most kérdezte egy ismerős, hogy ugye nem felejtettem el írni a blogomba? :) Dehogy felejtettem, hova máshova önteném a napi szennyet, ami összegyűlik bennem? Jó, van naplóm, de ez más, mert ez publikus, bárki bármikor megnézheti, és ettől olyan, mintha kibeszélném valakivel, hogy mi történt velem. Visszanéztem az eddigi bejegyzéseket, hát eddig eléggé melankólikusra sikeredett. Nem tehete róla, most pont ilyen időszakom van, de megígérhetem, hogy lesznek derűsebb irományaim is. Andiról ma sem hallottam semmit, de holnap rákérdezek. Van egy olyan érzésem, hogy elfelejthetem. Sajnálom nagyon. Nem hiszem el, nyár van, és az helyett, hogy ki sem látszok a nőhegyekből, egy után kajtatok. Mondjuk tavaly ilyenkor is ilyesmi volt, de annak meg is volt a gyümölcse. 11 csodálatos hónap, leszámítva a sötétebb időszakokat. A lényeg, hogy itt vagyok, és itt is leszek. Túl kell lépni mindenen, nem élhet az ember a múltban. Azt hiszem, ma bebizonyosodott számomra a mondás, hogy Akkor érzed igazán, hogy milyen fontos  valaki, amikor már nincs melletted. Ismét okos voltam, megyek is aludni, mielőtt feltalálom az időutazást, vagy valami hasonló misztilkum megoldására derítek fényt. :)

Álmodjon mindenki bajszos angyalokkal! Cartman után szabadon: Kabbe gyíkok, én leléptem!

Nincs semmi témám, úgyhogy csak úgy írom, ami jön. Elég unalmas napom volt ma. Elmentem fateromhoz, dumáltunk, aztán jöttem haza, és csak nézek ki a fejemből, próbálom lekötni magam, de nem sikerül. Minden percben a leányzón jár az eszem. Egyszerűen nem lehet ennyi. A héten még várok, hátha felbukkan, aztán majd hétvégén utánajárok, hogy mi van vele.

Holnap jön hozzám egy nőnemű jóbarátom, "Kelly". Tök jó, hogy van, bírom nagyon. Mindig ápolja a kis lelkemet, tényleg számíthatok rá, amikor baj van. Szeretem. Nem úgy, hanem barátságból, de úgy nagyon. Holnap is jön filmezni, aztán megkapom a masszázs adagomat, persze cserébe simizni kell a kezét. :) De megéri ám! Egyszóval igazi jóbarát. Ha kell komoly, ha kell bolond. Általában az utóbbi. :) Ezt a bejegyzést neki ajánlom.

Köszönöm, hogy mellettem vagy te kis dinka! :)

Ma kaptam a hírt, hogy bizonyos okok miatt nem biztos, hogy fogom még látni "Andi"-t. Letaglózott a hír. Nem folyok a részletekbe, hogy mi az oka, a lényeg, hogy holnap kiderül, hogy mi lesz. Miért van az, hogy ha valakit megkedvelek, akkor mindig történik valami? Egy kedves ismerősömnek tréfásan megjegyeztem msn-en, hogy biztos azért, mert soha nem küldöm tovább azokat szarokat, amik úgy végződnek, hogy "Ha nem küldöd tovább tíz embernek, akkor tíz éven keresztül szerencsétlen leszel!" Mi lesz most velünk? Ezt úgy mondom, mintha olyan sokminden történt volna köztünk. Nem, alig volt valami, de még is vonzódok hozzá valami okból kifolyólag. És nem csak szexuálisan. mondjuk az is igaz, hogy az ex-emet sem kívántam ennyire soha. Úgy néz ki, nézhetek új "blog téma" után, de az is megtörténhet, hogy nincs veszve az ügy. Mindenesetre, elég szarul érzem magam ez miatt. Nekem ő kell, és kész. mindenkinek kívánom, hogy ne legyen ilyen helyzetben. Azt hiszem, egyenlőre ennyi, majd még úgy is jövök, úgyhogy nem kell örülni! :)

Hihetetlen, hogy az embert mennyire fel tudják emészteni a nők! Ez most nem ilyen "nőgyűlölő" szöveg akar lenni. Elmagyarázom: Amint megszabadultak tőlem, rögtön tudtam, hogy hol keressem a vigaszt. Most úgy tűnik, mintha nem is szerettem volna az ex-emet, de nagyon is szerettem, ezért hagytam elmenni. [Mondtam én, hogy lesz csöpögős rész...:)] Na szóval bejött a képbe a szomszéd csaj aranyos kis barátnője. Aztán egy másik leányzó, aki nagyon kedves, aranyos, de én nem akarok tőle semmit. Aztán még két másik csaj msn-en, akik mindketten arra várnak, hogy mondjak egy időpontot, hogy mikor jöhetnek végre pár kellemes órára. Persze külön. Na de szeretném kicsit kiemelni a szomszéd nő barátnőjét, legyen, a továbbiakban mondjuk Andi. Van egy olyan érzésem, hogy rajtam kívül főleg róla szól ez a blog a továbbiakban, de az is megtörténhet, hogy hamar megy/megyek a süllyesztőbe. A lényeg, hogy most ő az, akiben leginkább fantáziát látok, és igencsak ráterelődött a figyelmem. Röviden összefoglalva sokkot kaptam, amikor megmondta, hogy mennyi idős, mert laza 4-5 évet simán hazudhatna felfelé. Az a probléma, hogy nem tudok kiigazodni rajta, nem tudom, hogy mikor mond igazat, vagy mikor próbál hülyíteni. Lehet, hogy semmi alapom nincs a gyanakvásra, és csak az előző csalódás miatt vagyok ilyen bizalmatlan.

Azt hiszem, a továbbiakban a blog erről a "kapcsolatról" fog szólni, vagy egy másikról, de a lényeg, hogy hasonló keletű dolgok lesznek benne. Holnap jelentkezek friss élményekkel, addig is kívánok mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát!